Funkciójukat és hatósugarukat tekintve megkülönböztethetünk feladatra “specializált” és általánosabb, sorsszintű belső képeket. A feladatspecifikus képek addig aktívak, amíg a hozzájuk kötődő megoldandó feladat aktuális az életünkben. Például, amikor párt keresünk, amikor babát szeretnénk, amikor gyógyulnunk kell, amikor családon belüli konfliktusokat simítunk el, vagy amikor letörtek esetleg érzelmileg feldúltak vagyunk, a belső képekhez bizton fordulhatunk támogatásért. Amikor egyoldalúvá válunk egy életszerepet vagy egy minőség megélését illetően, elhanyagoljuk vagy éppen túlzásba visszük valamelyiket, akkor a belső képek - származzanak bár álomból vagy aktív imaginációból - segítenek a kibillent egyensúly helyreállításában. Mihelyst megoldódik az élethelyzet, a kép is eltűnik a látóterünkből.

Hogyan segíthetnek egy-egy nehéz élethelyzetben a belső képek?
Képmeditációban vagy álmainkban ilyenkor a kérdéses helyzetre utaló szimbolikus képek vagy történetek bukkannak elő, amik első ránézésre sokszor talányosnak, máskor pedig idegesítően kaotikusnak tűnnek. A lélek rejtjeles üzenetekkel és szimbolikus képek nyelvén kommunikál. Ezeknek a kódoknak a kibogozása időt és odafigyelést igénylő, de hatalmasan megtérülő tevékenység. Ugyanis a lélek, a belső Én nem a hétköznapi tudat beszűkült, sokszor kicsinyes perspektívájából, hanem egy sokkal tágasabb nézőpontból szemléli élethelyzetünket. Így a felszabadulás lehetőségét vázolja fel beszorítottságunkkor, s az egész-ségbe való gyógyulás útjait mutatja fel betegségeink és kibillentségeink idején.


A sorsszintű képek hatalmas vezérlőcsillagok, amelyekhez az életút során többször is visszatérünk, mert ezek hordozzák a nagy, átfogó élettémáinkat. Ahogy érlelődünk a tapasztalatainkban, ezek az ismételten felbukkannó nagy témák is megújulnak és elmélyülnek. A velük való munka mindig felemelő és megérintő, mindig újjáalakít és friss célokkal lát el.  Amikor például az asszonyok gyermekre vágynak, a termékenység “feladatára” vonatkozó konkrét és szimbolikus képekkel foglalkozhatnak behatóan. Később aztán, gyakorló anyákként a termékenység mint téma már átvitt értelemben, az alkotóképesség és a belső gazdagság szimbólumaiban jelenik meg a képeik között. Az anyaság viszont életre szóló, nagy feladat, így a hozzá kötődő, sorsszintű képeknek is többé-kevésbé állandó jelenlétük van az életükben. Sőt, ha tovább tágítjuk az anyaság fogalmát, azt látjuk, hogy az anya minden egyes egyén számára meghatározó alapélmény, így az anya képével való munka áldásos hatását alig győzöm hangsúlyozni.

Mary Cassat: Anya gyermekével (1897)

Megosztás
Ez az oldal a SPEEDPAGE weboldal készítővel készült