Művészetszimbolikai előadások képmeditációval

 

A művészetszimbolikai előadások jelenleg a műhelysorozatok részeként működnek.

Kérlek, nézz vissza később a honlapra, vagy írj nekem üzenetet, hogy küldhessek neked értesítőt, ha újra indulnak külön előadások.

 

“Az emberlélek vízhez hasonlít” (Archívum)

A 2018. tavaszi előadássorozatban a víz szimbólumát jártuk körbe a témába vágó műalkotások elemzésén keresztül. Az előadásokon a következő témákat érintettük és meditáltunk a lényegükön: az ősóceánból születő kozmikus tojás, a folyó, az áramlás, a vízesés és az örvény.

A víz eleme szó szerint és jelképesen is élettel telít minket. Testünk ereiben és csatornáiban lüktet, szánkban nyálként jelenik meg, sós könnyként gyászunkban, testi nedvekben gyönyöreinkben. A vizet tapasztaljuk meg a gőzben, a felhőben, a jégben, a hóban és az esőben. A víz alakváltó minőségét éljük meg saját energiánk és lelkesedésünk árapályaiban, szeretetünk hirtelen dühbe fordulásában, kreativitásunk elapadásában, majd újjáéledésében.

Igaz vágyaink úgy formálják életünk topográfiáját, ahogyan a föld vizei - zugó patakok, gránitőrlő gleccserek, kanyargó folyók és hullámzó óceánok - alakítják bolygónk felszínét. Ha elveszítjük a kapcsolatot vágyainkkal, természetadta tehetségünkkel és örömhozó szenvedélyeinkkel, valami létfontosságú tűnik el az életünkből. Olyan, mintha az óceán elveszítené a kapcsolatát a holddal, vagy a folyók elhagynák útjukat a tengerhez. Amikor szenvedélyünk legbelső ösztönzésére hallgatunk, megnyitjuk magunkat az áramlásnak, s megélhetjük az önmagunkba való hazaérkezés lelkesítő érzését.

A vizek világába való szimbolikus alámerülés tehát annak a felfedezése, ami életünk szabad áramlása irányába vonz. Hívást kapunk általa, hogy a felszínes gondolkodás és érzés sekély vizeiből a mélybe bukjunk, és meglássuk, mi minden lehetséges még a számunkra. Ehhez rátermetten kell tudnunk kormányozni vágyaink vizein, amelyek életadó vagy destruktív módon egyaránt megjelenhetnek. Örömhozó szenvedélyeink folyóján navigálva olyanokká válunk mint a lazac: tudni fogjuk, hogyan találjunk vissza életünk forrásához.  

A víz-sorozatban találkozunk szelíd, elringató vízi tájakkal és elsöprő erejű víz-jelenségekkel egyaránt.  Mindkét vízenergia behajózásának begyakorlása szükséges érzelmi és lelki életünk egyensúlyban tartásához. A föld vizeinek kiáradásában és örvényeiben szélsőségesen hullámzó érzelmeinkre és szenvedélyünk időnkénti túláradásaira ismerhetünk rá.  S ahogyan a part bölcsőként veszi körbe a rohanó folyót, az egyensúlyából kibillent energiáink is okosan csatornázhatók, ha határozott célok felé irányítjuk őket.

Sokak számára az elengedés, vagyis az élet áramlásával való együtthaladás jelent alapvető nehézséget. Annak a kihívása ez, hogy hagyjuk magunkat azáltal vezetni, amit igazán szeretünk. Engedelmes gyermekként megtanultuk örömeinket a kötelességeknek alárendelni, s azt tenni, amit mások elvárnak tőlünk, vagy helyesnek vélnek. Az alkalmazkodás kényszerében azonban természetes vágyaink, gondtalan életörömre való képessünk búvópatakként a föld alá süllyedt, nem találva többé természetes felszíni csatornát, levezetést.

A vízzel összefüggő képek és szimbólumok egyfelől a belső energiáramlást tudatosítják és a flow állapotára ösztönöznek. Ugyanakkor a víz jelképével való képmeditációs munkánk során valójában a szerelembe esés érzését hívjuk: szerelembe esünk magával az élettel, a lélekkel, egy másik emberrel, egy hivatással, bármivel, amit szenvedélyesen felvállalunk. Belépünk egy teremtő áramlásba, ahol az élet jóízű, izgalmas és folyton új ajtókat nyit ki előttünk.

A képen: Kacusika Hokuszai: Az Amida vízesés a Kisokaido úton (fametszet, 1832)

   

Olvass többet a képmeditációról.

 

Photo credit: https://www.emmanuelcoupe.com/

 

Megosztás
Ez az oldal a SPEEDPAGE weboldal készítővel készült