Mi a képmeditáció?
A képmeditáció módszerét eredetileg a műalkotásokon való szemlélődés és önismeret célját szolgáló vizualizációs technikák vegyítésével dolgoztam ki a kilencvenes évek második felében. Mára a módszer tovább bővült, és bármilyen erős érzelmi tartalmat hordozó kép szolgálhat a képmeditáció kiindulópontjául. Így nemcsak külső szimbólumokkal és művészeti alkotásokkal dolgozhatunk, hanem álomképekkel, fantáziaképekkel és képekké fordítható testi érzetekkel.
A képek - legyenek bár külső vagy belső képek - érzelmek tárolói és hordozói. Az érzelem pedig az energia egy formája, ami megteremti a színteret, amelyben mindennapi életünk forgatókönyve játszódik. A képmeditációban meghívott képek érzelmi töltöttségük okán rendkívüli élményhez juttatják a résztvevőket. A meditációban látott belső képek élményteli átélése pedig képességeket tesz hozzáférhetővé mind testi, mind mentális szinten. A belső kép tehát képessé tesz, vagyis energiát szabadít fel. Igy növeli a pszichikus rendet a tudatban, elősegíti a kreativitást, a hatékony és újszerű feladatmegoldásokat.
A képeket könnyen befogadja a tudat, és hatásuk hosszabb, mint a meditáció más formái esetében, mert a hozzájuk kötődő érzelmek vezérlőszerepet töltenek be a test-elme rendszerben. Az érzelemmel átitatott, élményteli belső kép az egyik leghatalmasabb belső erőforrás, amivel rendelkezhetünk. Életigenlő és felemelő érzésekkel teli képekkel foglalkozni fizikai és mentális egészségünk, vagyis általános egyensúlyi állapotunk egyik alapja.
A képmeditáció folyamata ideálisan három részből áll. Ha kiindulópontunk egy műalkotás, akkor annak szemlélésével indul képi utazásunk. A szemlélődés már önmagában is egy kikapcsolódást segítő foglalatosság, a hétköznapi mentális üzemmódunkból való kilépés egy útja. A műalkotást rávezető kérdések segítségével fokról-fokra körbejárjuk és történeti, ikonográfiai, lélektani szempontok szerint értelmezzük. Mi van a képen? Hogyan hat rám mindez? – tesszük föl hangosan a kérdéseket. Ahogy lépésről-lépésre leolvassuk a képi elemeket, elkezdjük észlelni a műben rejlő mondanivalót, tanítást is. Szimbólumai értelmét, mint egy titkosírás jeleit, kibontjuk.
Ha kiindulópontunk egy álomtörténet vagy valamely más belső kép, úgy szabad asszociációkkal járjuk körbe és bogozzuk ki annak lehetséges jelentéseit.
A szemlélődő-értelmező rész után következik a vezetett képmeditáció, ami az előzőekben megszemlélt és megtárgyalt külső illetve belső képből, álomtörténetből indul ki. A meditációban lehetségessé válik a képbe burkolt általános illetve homályos jelentésű mondanivaló személyre szabása, rejtjeleinek felfejtése. Pontosabban szólva a vezetett meditáció kitágult tudatállapotában a képbe rejtett, eddig érthetetlen üzenet értelme feltárul, s mint egy magától értetődő belső tudás jelenik meg előttünk.
A képmeditációs folyamatot opcionálisan kiegészítheti a belső utazásban szerzett élmények rajzzal vagy festéssel való megjelenítése, ami semmiféle rajztudást, előképzettséget nem igényel, csak némi kísérletező kedvet. Az anyaggal való munka a földi tapasztalás síkjára horgonyozza le az egyébként könnyen elillanó belső képeket. A formába öntött üzenet könnyebben értelmezhető így, és az önfeltáró munka további folytatásához szolgál alapul.