A belső képekkel való együttműködés egészségünk és jóllétünk egyik záloga.
Több remek lehetőség is van arra, hogy formába öntsük vagyis lehorgonyozzuk a belső képeket. Ezek a képek ugyanis rendkívül illanékonyak lehetnek. Gondoljunk csak az álomképekre, hogy milyen könnyen köddé válnak, mintha valami leheletfinom, egy szempillantás alatt elpárolgó, éteri “anyagból” lennének. Ez a törékenység és illanékonyság valahol minden belső kép sajátja. Mivel megfoghatatlanok, és úgy tűnik, hogy nincs közvetlen hatásuk a mindennapi életünkre, könnyen figyelmen kívül hagyhatjuk őket. Ha nem gondoskodunk kellő lehorgonyzásukról, feledésbe merülnek, és mi elmulasztjuk a lehetőséget, hogy megértsük az üzenetüket. Pedig finomságuknál és érzékenységüknél fogva sokkal korábban jelzik például, hogy valami baj van, hogy felborult az egyensúlyunk testi vagy lelki szinten, mint ahogyan azt bármilyen orvos vagy lélekgyógyász ki tudná deríteni. A belső képekkel való együttműködés így szó szerint egészségünk és jóllétünk záloga is.
Ha az álmokon keresztül üzenő képeinket szeretnénk jobban megismerni, a legjobb út az álomnapló vezetése, amibe rögtön ébredés után feljegyezzük az álomból megmaradt emlékeinket vagy hátramaradó érzéseinket. Idővel növekedni fog a képességünk, hogy egyre több részletre emlékezzünk vissza. Az önismereti utak közül a belső képekkel foglalkozók - mint az imaginációk, szimbólumterápiák és képmeditációk - kimondottan e képek feltárását, konkrét formába öntését és a velük való további munkát tűzik ki célul. Sokak számára élvezetesen járható út a képzőművészeti alkotásokkal való passzív és aktív munka is. Múzeumba, tárlatokra járva képek befogadására és személyre szóló jelentésük értelmezésére edzhetjük a látásunkat. Még összetettebb élményt és képismeretet hoz, ha mi magunk is megpróbálkozunk rajzolással, festéssel, vagy bármilyen tárgyalkotással az öröm és az önfelfedezés kedvéért.
Az art&flow módszerének éppen az a célja, hogy ezek közül az utak közül mind többet egyesítsen: a műalkotásokkal való élményszerű találkozást, a képmeditációt és a saját tárgyak, képek alkotását. Élethelyzeteink átfogó megértéséhez, meghatározó önismereti felismerésekhez, sőt, döntéshozatali áttörésekhez juthatunk ezen a komplex úton.
Még a közvetlen fizikai síkon is sokat nyerhetünk a belső képekkel való munkából, ugyanis testi érzeteinket, közérzetünk apróbb jeleit, vagy akár betegségtüneteket és fájdalmakat is képpé ültethetünk át, és kifejezhetjük őket írásban, rajzban. A megjelenített testi tünetekkel azután szimbolikus formában dolgozhatunk tovább, gyógyító történeteket és képsorozatokat alkotva belőlük. A belső képekkel való munka tehát nem pusztán hobbiszintű, esztétikai tevékenység vagy úri passzió, hanem egy rendkívül praktikus út, ami a hétköznapi problémamegoldást, csakúgy mint a nagyobb élettémák kibontását élvezetes és izgalmas módon segíti elő.
A képen Puvis de Chavannes: A pásztor dala című festménye (1891)
The Metropolitan Museum of Art, New York, Rogers Fund 1906
www.metmuseum.org