Képmeditációinkban a fa képe, amit akár a belső kertben hívunk meg, akár spontánul bukkan fel bármilyen más meditációs helyszínen, az egyik legerőteljesebb és leghatásosabb személyes és kozmikus jelkép, amivel találkozhatunk. A fa szimbólumának számtalan szerteágazó jelentése közül a legősibb a Nagy Anyaistennőhöz kapcsolódik. Gyümölcse és enyhet adó árnyéka révén, tehát tápláló és védő jellegénél fogva, valamint állandósága, ugyanakkor szezonális változásai miatt a fa feminin illetve anyai szimbólummá vált. Álmokban és képmeditációs folyamatokban a fa gyakran spirituális és intellektuális növekedésre, lelki érlelődésre utalhat, mint Alda esetében, aki a gyógyulás és a megújulás nagyhatású jelképeként találkozott vele.
Beth Moon a világ legősibb fáit kereste fel és fotografálta tizennégy éven keresztül. Photo credit: https://bethmoon.com/
Intenzív lélek-alkímiai, transzformációs műhelyünk kezdetén Alda, egy hatvanas évei elején járó kreatív, önálló nő, határozottan körvonalazta az előtte álló utat: “Saját igaz valómat keresem. Le akarom hámozni magamról mindazt, ami nem én vagyok. Valójában mindnyájan ezen az úton járunk.”
Párhuzamosan azzal a szándékkal, hogy önmagában, mélyen legbelül igazán otthon érezze magát, Aldában felmerült a vágy egy új fizikai otthon megteremtésére is, ahol végre teljesen biztonságban érezheti magát. Az (anya)földdel való intenzívebb kapcsolat átélését és a stabilitás érzését nyújtó földbe gyökerezettség megtapasztalását kívánta magának. Lélek-alkímiai műhelysorozatunk legelső, indító meditációjában egy erőteljes tisztítást végeztünk, a belső képek szintjén nézve szembe egy nehéz érzelemmel, ami pszichénk börtönbarlangjának mélyén várt a feloldásra illetve tudatosításra. A megváltandó belső minőséggel végzett tisztító rituálé nyomán Alda egy intenzív növekedésérzetet tapasztalt. Ez a növekedés minden irányba kiterjedt: lefelé, felfelé és oldalra egyaránt. Alda felismerte, hogy a belső feltisztulás hatására egy fa kezdett növekedni benne, egy fehér fa, amely túlnőtt a barlang mennyezetén, majd kitágult a fénybe. Fénnyel telítődött ágai között csillagok ragyogtak. A növekedésérzet folytatódása mellett, paradox módon, a fényfából végül bonsai lett, ami nem az eredeti fa kicsinyített mását, hanem annak esszenciáját hordozta. Alda akkor rálátott, milyen félelem által vezérelt, beszűkült életre ítélte magát eddig és egy ígéretet tett a jövőre nézve. S míg a fényfa kicsiny esszenciaként ragyogot, ő óriásként jött ki a barlangból.
Meditáció utáni beszámolójában szinte kiszakadt belőle a felismerés: “Hogyan tudtam ebben a szűk életben élni? Akár meg is gyógyulhatok most, itt helyben!”
(A kép illusztráció.)