“És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.” (Mózes I. könyve 2:8) 
Édent a hagyomány szerint az ókori Mezopotámiában képzelhetjük el, talán annak északi részén, ahol az almafa öntözés nélkül nőtt. Az édenkert az érzéki és lelki örömök illatos és termékeny oázisa, a kozmikus egésszel harmóniába került könnyű és gondtalan lét jelképe. A civilizáció kezdetei óta az emberiség szüntelen igyekszik helyreállítani illetve újrateremteni ezt a mitikus paradicsomkertet. Amikor a forróság és a zaklatott városi élet elől menedéket és enyhet nyújtó parkokat építünk, egzotikus növényekkel teli botanikus kerteket hozunk létre, vagy házunk táját kiskerttel csinosítjuk, kísérletet teszünk arra, hogy újrateremtsük legalább egy kis szeletét annak, ami fájóan elveszett: a tökéletes harmónia és szépség terét.
Harmónia és nyugalom iránti vágyódásunk sokunkat az imaginárius belső kert felé irányít, ahol csodálatos megnyugvásban és feltöltődésben lehet részünk.
Helga Dieckmann: Paradicsomkert (akril, vászon) Photo credit: https://bit.ly/2z8D0K
A kert mint a földi élvezetek és a szépség helyének elképzelése Keletről érkezett Európába. Időszámításunk előtt a 3. évezred elején, Gilgamesh, a sumérok mitikus királya egy kertekkel és gyümölcsösökkel tarkított ősi babilóniai város dícséretét énekelte meg. Évezredekkel később Mezopotámia minden uralkodója udvari összejövetelek és ünnepségek helyszíneként szolgáló királyi kertekkel büszkélkedett. A paloták fallal körbevett kertjeiben árnyékadó fák és virágzó növények virultak, míg a templomok kertjeiben gyümölcsfák és zöldségek nőttek, amik termését az isteneknek ajánlották fel. Időszámításunk előtt a 18. században Zimrí-Lim uralkodása alatt az ókori Mezopotámia egyik legjelentősebb városában, Máriban fallal körbezárt díszkertekkel tarkított palotaegyüttes emelkedett. A király beavatása címet viselő freskót a trónterem bejáratánál találták: a király áldást kap az istenektől, aminek eredménye termékenység és bőséges terméshozam. A freskó részletén fantasztikus kerti tájképet látunk papiruszsással és datolyapálmával, egy bika és egy szárnyas griff kíséretében. (Falfreskó Máriból, Louvre)
Krisztus előtt az első évezredben Asszíriában nagy közparkokat építettek. II. Assur-nászir-apli (Asszurbanipál, uralkodott ie. 883-859) a hegyi patakok vizét kőbe vájt csatornákon Nimrúdban lévő palotájába vezettette, ahol szőlőt termesztettek és megannyi különböző fát, köztük almát, körtét, mandulát és cédrusokat neveltek. Az őshonos fafajták mellett számos importált fajta is megtalálható volt itt, amiket katonai hadjáratok alkalmával hoztak el magok és magoncok formájában.
II. Sarrukín asszír király (uralkodott ie. 721-705) oroszlánokkal, bikákkal, struccokkal és egyéb vadakkal benépesített vadászkertet létesített új fővárosa, Dúr-Sarrukin falain kívül. A Louvre-ban található relief II. Sarrukín palotájából való: a királyt és udvaroncát ábrázolja vadászat közben.
Az ilyen típusú elzárt területeket hívták eredetileg paradeisosnak, melyek részben parkok, részben vadászmezők voltak. Virágzó cserjéket, őshonos és importált fákat, többek között cédrust, olajfát, tölgyet, ciprust, fenyőkféléket, gránátalmát és fügét ültettek e kertekbe.
Az ókor leghíresebb kertje kétségkívül az ún. babilóniai függőkert volt, amit történeti beszámolók tanúsága szerint II. Nabú-kudurri-uszur (a bibliai Nabukodonozor, uralkodott ie. 605-562) építtetett honvágytól szenvedő felesége számára, aki szülőhazája, Perzsia fával borított hegyei után vágyakozott. Az ókor hét csodája egyikeként emlegetett függőkert egymás fölött sorakozó, zöldellő teraszokból kialakított mesterséges hegy lehetett, ami lenyűgöző látványt nyújtott Mezopotámiai sivatagos síksága közepén. Az ókori Babilon területén végzett ásatások azonban egyetlen kertre utaló nyomot sem tártak fel. A Szemirámisz függőkertjének is nevezett csoda talán csak a legendákban létezett? Stephanie Dalley ókorkutató állítása szerint a legendás babilóniai függőkert valójában Ninivében, a Babilonnal rivális, tőle több száz kilométerre északra elterülő Asszír Birodalom székvárosában volt.