A belső képekkel való munkában a legizgalmasabb területeket az elfelejtett vagy elnyomott tehetségek előbányászása, a képességnövelés és a jövőformáló víziók megalkotása jelenti. Tapasztalatom szerint nem merünk nagyot álmodni önmagunkról, vagyis nincs belső képünk önmagunk kiterjesztett verziójáról. Nem merünk nagyot gondolni az előttünk álló lehetőségekről, s nincs bátorságunk kihajózni ismeretlen, nyílt vizekre a bizonytalanságtól való, gúzsba kötő félelem miatt. Így voltam ezekkel én is, s így is maradtam volna, ha nincsenek képi eszközeim önmagam ismételt újraformálásához. A képzettség szó valójában abból ered, hogy rendelkezem képekkel saját magamról, a céljaimról és a jövőmről. Ezen képek megművelése során válok képzetté, vagyis leszek képes betölteni sorsfeladataimat és kibontani a mag-potenciálomat. Így élhetek minőségi életet. Újra és újra felteszem a kérdéseket: Hová tágíthatom a határaimat? Mennyire tárhatom ki a szárnyaimat és meddig repülhetek?
A tágulás személyes vágya mindeközben gyökeresen ellenkező irányba megy a külvilágban jelenleg tapasztalható folyamatokkal. Azonban bármilyen bezárkózási és beszűkülési tendencia legyen is tapasztalható a külvilágban, a belső képek szintjén mindig kinyúlhatok a határtalan felé, és táguló tudatomnak semmi nem szabhat határt. S ha bátran és következetesen járom a tudat kitágításának az útját, ami egyre merészebb belső képekkel jár, a külvilágban is törvényszerűen meg fognak mutatkozni a belső növekedésnek megfelelő külső események. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az érzelemtelien átélt belső képek önmegvalósító erővel bírnak, és előkészítik vagy inkább megteremtik a nekik megfelelő külső megélések lehetőségét.
Azt látom, hogy túl sokat nyüzsgölődünk, keverünk-kavarunk anélkül, hogy előtte kimunkáltuk volna magunkban a céljainkat meghatározó belső képeket. Mintha a túlzott aktivitással akarnánk kompenzálni a belső képek hiányát. Természetesen így is elérhetünk eredményeket, de sokkal nagyobb erőfesztéssel és sokszor kétes kimenetellel. A tudatos életvezetés egyik legfontosabb eleme, hogy jól körvonalazott, határozott belső képeket teremtsünk önmagunk legfényesebb, legkiterjesztettebb változatáról. Ez önmagában is hatalmas munka és nagy eredmény. Újra és újra ki kell tágítanunk a tudatunkat, hogy túllépjünk az elménket és a szívünket összeszorító impulzusokon, hogy magunkba tudjunk fogadni friss élményeket, s hogy az inspiráltság hullámhosszára kerüljünk. A képekkel való munka így egyfelől a napi belső higiéné részévé válik, másfelől pedig egy aktív, teremtő tevékenység vízióink ápolására.
2012 végén a londoni Victoria and Albert Museum “Ice Angel” interaktív kiállításán a látogatók szó szerint kitárhatták és megpillanthatták a szárnyaikat egy nagyméretű LED kijelzőn. A Cinimod Studio tervezésében bemutatott interaktív installáció minden látogató esetében egyéni fény-szárny mintázatot vagyis “angyal-identitást” mutatott fel, amint a látogatók felemelték és megmozgatták karjaikat.