Barbara története
Az art&flow útján erőteljes érzelmi töltésű külső képekkel kezdjük befelé tartó utazásainkat. Ezek a képek archetipikus szimbólumokat vagy jeleneteket tartalmazó műalkotások, amelyeket vetített képes előadásokon és beszélgetéseken járunk körbe. A művészeti alkotásokon való szemlélődés már önmagában is kiemel a hétköznapi beszűkült tudatállapotból, és teret nyit egy tágasabb belső valóság számára. A szemlélődés után kreatív feladatokkal zsilipelünk át a “tündérmesei üzemmódba”, amelyben fellazult tudattal, a flow állapotában felszínre engedjük belső képeinket.
Barbara a csoportfolyamat elején egyfajta belső megdermedtségről, megfeszítettség-érzésről számolt be, mint aktuális alapélményről. A tél sötét árnyalatait és fagyos hangulatát érzékelte magában, s oldottságra, kiszínesedésre vágyott. A bizalom érzését kereste, s annak a megtapasztalását, hogy létezik benne egy megbízható belső forrás, amire támaszkodhat, ami vezeti őt. A képmeditációs foglalkozások nyomán belső képei kezdtek egyre tisztább üzeneteket küldeni erről a belső forrásról. Ezzel párhuzamosan a meditációk után készített külső képei fokozatosan kiszínesedtek és mozgalmassá váltak. A küszködés életérzését egyre inkább felváltotta egy bizakodásteli lelkiállapot. A folyamat végén megtapasztalta saját mag-potenciálját, azt, ami tiszta, időtlen és bölcs benne. Élménye nyomán egy általa gyógyító mandalának nevezett ábrát készített. A belső központjával való találkozásról így számol be:
„Vajon merre tart a világ ma velem? Mi ez az érzéskavalkád, amihez nem találom a szavakat? Mi mozdított el a középpontomból és hogyan kerülhetnék oda vissza, ahol az élet, az áramlás van? Elindul a bal kéz, fut a papíron a kréta. Kanyarog a vonal, talán egy út vagy labirintus lesz? Követem befelé, önmagam felé. Szabadon, csak szabadon! Kívül a papíron futnak a vonalak, belül a Szent földjén járok. A nyugtalanul rohanó, zavaros lélekfolyó bennem belső tóhoz ér, megnyugszik. Határt kap, mélysége lesz. Elmerülni, pihenni. Találkozni itt valakivel, aki a vonalaival idehozott. Azzal, aki tiszta, időtlen, bölcs bennem. Aki minden lehetőség forrása, aki minden tudást birtokol, amire szükségem van, amire szükségem lesz. Aki ismer, aki érti azt is, amit én még nem értek. Aki látja azt is, amit én nem látok. Rendez, támogat, tanít, old. Kép születik kívül, egy belső találkozás lenyomata. Szép, színes, finom és titokzatos."