A labirintus egy ősi forma, amely évezredek óta kíséri az embert. Egyetlen út vezet rajta végig, mégsem egyenesen haladunk. Közeledünk a középponthoz, majd eltávolodunk tőle, újra közelebb kerülünk, aztán megint messzire visz az út. Hosszú utat teszünk meg, miközben a középpont mindvégig ott van.

A labirintus nem útvesztő. Nincsenek benne zsákutcák, nincsenek rossz irányok. Nem kell megtalálnunk az utat, mert az út már ott van előttünk. Egyetlen dolgunk van: belépni és végigjárni.

Egy nagyon mély igazságot mutat meg abból, ahogyan emberként végigjárjuk az életünk útját. Ezért maradhatott fenn évezredeken át.

Mi is haladunk egy úton.

Testben élünk, időben élünk, történik velünk az élet.

Változunk, öregszünk, kapcsolódunk és elveszítjük a kapcsolatokat, elindulunk és megérkezünk, tervezzük a jövőt és magunkkal hordozzuk a múltat.

Az emberi lét elválaszthatatlan ettől az időbe vetettségtől.

Mégis van bennünk egy egészen más természetű életréteg is.

A csend-tér tanításában belső tengelynek nevezem azt a testben is megélhető belső rendezettséget, amelyhez újra és újra visszatérhetünk. A szívközpontból, a gerincből, a légzésből kiindulva megérezhetünk magunkban egy függőleges irányt, amely megtart akkor is, amikor körülöttünk vagy bennünk minden mozgásban van.

A belső tengely számomra azonban még ennél is többet jelent. Kapcsolatban áll azzal a csenddel és tágassággal, amelyet a csend-tér gyakorlása során keresünk. Ahogy a figyelem visszatér a tengelybe, megváltozhat a tudat tere is: a gondolatok és érzések továbbra is megjelennek, az élet továbbra is történik, mégis megnyílik bennünk valami, ami nem sodródik együtt mindazzal, ami történik.

Az időben zajló életünk közepén megérezzük az időtlent.

Szeptember 5-én ezt a tapasztalatot visszük bele a labirintusba.

A program első részében egy előadásban bontom ki a labirintus ősi formájának jelentését és azt a számomra különösen izgalmas felismerést, amely összekapcsolja ezt a több ezer éves szimbólumot mindazzal, amit hosszú ideje tanítok a csendről, a térről, a jelenlétről és a belső tengelyről.

Ezután egy vezetett meditációban megkeressük és megerősítjük magunkban a belső tengely érzetét. A figyelmet a szívközpontból a gerinc egészére terjesztjük ki, és a légzés segítségével megérezzük azt a belső tartást, amely egyszerre gyökereztet a testbe és nyit meg egy nálunk tágasabb tér felé.

Ezt az érzetet visszük magunkkal, amikor belépünk a chartres-i katedrális híres labirintusának másolatába.

Onnantól a test veszi át a tanítást.

Egyszerre leszünk mozgásban és mozdulatlanságban.

Az egyik irányban járjuk az utat, telik az idő, változik a helyünk, egyre újabb szakaszokra érkezünk. A másik irányban újra és újra visszatérünk ahhoz, ami nem halad sehová: a jelenlét csendjéhez.

Ez a labirintusjárás egyik legmélyebb lehetősége: megérezni, hogy az időtlenséghez nem kell kilépnünk az időből. Nem kell eltűnnünk az életből, hogy megtaláljuk a csendet. A kettő ugyanabban a testben, ugyanabban a lépésben, ugyanabban a pillanatban lehet jelen.

Helyszín: Álomvölgy Meditációs Központ

Cím: 2081 Piliscsaba, Bérc utca vagy Panoráma utca 15.

A helyszín megközelítésének leírása ezen a linken.

A labirintusjárás időpontja:

2026. szeptember 5., csütörtök 16 órától 21 óráig

Érkezés 15 órától.

Kérlek, érkezz korábban (15  és 15:30 óra között) a ráhangolódás miatt!

• 15:00 órától érkezés és ráhangolódás a helyre és egymásra
• 16:00 – 17:00 óra között vetített képes előadás a labirintusról: miért lett a labirintus az életút végigjárásának szimbóluma?
• 17:00 – 17:30 óra között szünet, étkezés.
• 17:20 – 17:50 óra között vezetett meditáció a labirintusjárás lelki előkészítéséhez
• 17:50 – 19:30 óra között bejárjuk a labirintust
• 19:30 – 21:00 az élményeink megosztása, kötetlen beszélgetés, étkezés.