Az előadás és a meditáció 16 órakor kezdődik a Schikedanz-teremben
A művészek évszázadok óta kifejezik az emberiség sóvárgását az elveszettnek hitt földi paradicsom után. A szellemi igazság keresésében felismerhetjük, hogy a paradicsom nem veszett el. Nem valahol máshol vagy „odadát” van, s nem is egy korábbi ártatlanság emléke.
Ez az állapot bennünk van.
Mindig is itt volt. Csak ritkán fordulunk felé.
A Szépművészeti Múzeum A földi paradicsom vágya című kiállítása svájci mesterek, Albert Anker és Ferdinand Hodler munkáin keresztül mutatja meg, mi után vágyakozik a lélek: belső csend, időtlenség, a természettel való egység, a pillanat teljessége.
Minden korszak más eszközzel, más radikalizmussal nyúlt ugyanahhoz: ahhoz, ami túl van a formán, de csak formán keresztül mutatható meg.
Öröklét. Tisztaság. Ártatlanság.
Az a valami, amit a lélek ismer, de a nyelv és az ábrázolás nehezen ragadja meg.
Albert Anker újra és újra ugyanazokat a jeleneteket festette:
alvó gyermekeket, csendes együttléteket, a hétköznap egyszerű pillanatait.
Az alvó gyermekek, a csendélet tárgyai, a természetben pihenő alakok kapcsán visszatér a kérdés:
mi marad, ha az élet lelassul és elcsendesedik?
Anker válasza: jóság és ártatlanság.
„Látod, a Föld mégsem átkozott.”
Ez volt a hitvallása, és ez látszik minden vásznán.
A meditációban mi is ugyanezt keressük:
mi marad, amikor a gondolatok zaja leáll?
Ferdinand Hodler máshonnan közelített, de hasonló következtetésekre jutott. Amikor elhagyta a talaj szintjét a hegyeket ábrázoló képeiről, amikor a tó tükrén megkettőzte az eget, lecsupaszította a fizikai valóságot.
Hogy észrevehetővé váljon az a tiszta forma, amelyen át a végtelent megpillanthatjuk.
Ezt hívta parallelizmusnak: a valóság rétegei egymást tükrözve, párhuzamosan futnak.
Egyszerre vagyunk személyek a formavilágban és valami sokkal nagyobb részei a tudat terében.
A művészet ezt csak sejtetni tudja.
A szellemi ébredés útján ez az, amit közvetlenül felismerhetünk.
Ha valaha megálltál egy kép előtt, és nem tudtad, miért; ha ilyenkor egy pillanatra valami elcsendesedett benned, akkor sejted, miről szólt ez az érintés.
Belső természeted rezonált valamire, ami túlmutat a formákon.
Mert a csend, a határtalan tér, az intimitás, a gyengédség, az ártatlanság nem festészeti kategóriák.
Ezek a tudat valódi természetének leírásai.
Május 30-án egy találkozásra hívlak a művészettel és a saját belső csendeddel. Délután a saját tempódban, egyedül járod be a kiállítást.
Majd 16 órától a Schikedanz-teremben találkozunk, ahol egy tanítás keretében a kiállítás témáit átemelem a tudat ébredésének nyelvére. Ott veszem fel a fonalat, ahol a képek elengedik.
A tanítást vezetett meditáció követi, majd tér nyílik kérdésekre és beszélgetésre.
Ez a találkozás alkalom arra, hogy amit a festők évszázadokon át kerestek, azt te a saját tapasztalatodban ismerd fel.
Program: A földi paradicsom vágya című kiállítás önálló bejárása, majd 16 órától 17:30-ig tanítás és vezetett meditáció, kérdések, beszélgetés
Helyszín: Szépművészeti Múzeum, Schikedanz-terem