A világ legrégebbi kertábrázolásai Egyiptomból származnak. Az egyiptomi kerteket nem csupán pihenésre és szórakozásra telepítették, hanem szőlőt és egyéb gyümölcsöket, zöldségeket és papíruszt termesztettek bennük. A városi lakosság számának növekedése ugyanis szükségessé tette termelői célú kertek létrehozását, hogy élelemmel lássák el a városlakókat és a sivatagban élőket.
A vidéki birtokokon lévő önellátó gazdálkodói és pihenőkertek elrendezése egyszerű mintát követett: magas fallal vették őket körbe, ami védelmet nyújtott a sivatag homokja, az évenként kiáradó Nílus és a betolakodók ellen. A kert közepén egy téglalap alakú medence kapott helyet, körülötte magas, árnyat adó fák sorakoztak. Ez a kertdizájn évszázadokig változatlan maradt.
Egyiptomból származik az a szokás is, hogy a kertek flóráját külföldi, tájidegen fák és növények meghonosításával tegyék változatosabbá. Az időszámításunk előtti 15. századból találták az első bizonyítékot, hogy az egyiptomiak külön hadjáratot szerveztek a mai Szomália területére egzotikus fák beszerzésére.
„Nílus-parti Michelangelónak” nevezték el az angol művészettörténészek azt az ismeretlen óegyiptomi festőt, akinek 11 restaurált faliképe a British Múzeumban látható, köztük egy tipikus egyiptomi kert ragyogó ábrázolása.
A faliképek Nebamun, egy 3500 évvel ezelőtt, a XVIII. dinasztia korában élt magasrangú hivatalnok sírjából származnak, és a szakértők az alkotásokat az utókorra fennmaradt legnagyszerűbb óegyiptomi alkotásoknak tartják.
A Nebamun sírszentélyének falán megmaradt freskótöredékek aprólékos részletességgel ábrázolják Nebamunt és családját munka és szórakozás közben, mint például a híres vadkacsavadászat jelenetben, amelyben Nebamun a Nílus mocsaras lápvidékén egy kis csónakban áll felesége és lánya társaságában.
Az efféle ábrázolások már évszázadok óta tradicionális részei voltak a sírszentélyek dekorációjának. A sír halott urát mutatják “az élet élvezése és a szépség látása” közben a falfeliratok tanúsága szerint.
Az egyiptomiak a termékeny mocsarakat az újjászületés és az érzékiség helyének tekintették. A lápvidéken élő állatok vadászata Nebamun újjászületését vagyis győzedelmeskedését jelenti a természet erőivel szemben. Az örökké fiatal és boldog Nebamun hatalmas, álló alakja betölti a képteret, miközben a nílusi mocsarak gazdag, sokszínű növény-és állatvilága veszi körbe.
Nebamun túlvilági kertje hasonlít az ókori jómódú egyiptomiak evilági kertjeihez. A felülről ábrázolt medencét virágágyások és árnyadó fák szegélyezik, a medence vize halaktól és madaraktól hemzseg. A gyümölcsfák közül fügét, datolyapálmát ismerünk fel. A művész a datolyákat különböző érési fázisban festette meg, míg a medence vizének hullámait sötétkék vonalakkal érzékeltette.
A képek forrása:
Nebamun vadkacsára vadászik a nádasban. Nebamun sírszentélye, 1350 körül ie., freskó, Théba, British Museum
Medence Nebamun kertjéből. Nebamun sírszentélye, 1350 körül ie., freskó, Théba, British Museum
